Úgy egy hete voltam játszani egy-két sráccal és az egyik csapattársam teljesen kiakadt a többiekre. Ez szülte meg ennek a bejegyzésnek az apropóját. Miért akadunk ki játék közben, kire akadunk ki és mit tegyünk ilyenkor? Ezt a bejegyzést azoknak ajánlom, akik kiakadnak és azoknak, akikre kiakadnak.
Csere, nem csere
Probléma
Az egyik leggyakoribb kiakadási forrás a csapattársunkra ha nem jön le cserére. Azaz ha többen vagyunk egy csapatban, mint ahányan egyszerre a jégen, akkor a cserepadon várakozók könnyen kiakadnak azokra, akik nem szeretnek lejönni.
A másik felállás, hogy azok meg akiknek sokkal jobb az erőnlétük, mint a többieknek kiakadnak azokra mert úgy érzik, le kellett mennük cserére - holott még bírnák az iramot - és olyan játékos ment fel, aki sokkal fáradékonyabb.
Az egész csapat meg ki tud akadni egy olyan játékoson, aki nem cserél. Előfordult már, hogy az egész csapat körben cserélt, de az egyik játékos maradt.
Leírás
Mivel a legtöbben úgy játsszák a játékot, hogy a jégidő költségét leosztjuk a játékosok között, nem szeretik ha valakinek több játékidő jut ugyanannyi pénzért. Főleg ha nem érezzük, hogy kijátszottuk volna magunkat.
A blogban már több helyütt kihangsúlyoztam, ez egy csapatjáték és ez nem csak passzokban mutatkozik meg hanem abban is, hogy csapatként kell figyelni a cserékre is.
Megoldás
Állapítsátok meg, hogy ki kit cserél. Ebben a sorban haladjatok és ne össze-vissza cseréljetek. Ekkor mindenki - elvileg - tudja mikor ki soros a cserére. Aki meg lement akár nézheti is az órát és két perc elteltével szólhat konkrétan az utánna következőnek, hogy "Géza! Gyere le!". Géza meg lejön, mert csapatjátékot játszik és rajta van a sor, hogy üljön.
Ha valaki úgy érzi, hogy a többieknél jóval többet bír és nem játsza ki magát ebben a rendszerben annak két dolgot tudok javasolni:
- kereshet magának akár egy másik csapatot, ahol az ő szintjén fogják megmozgatni.
- azt a pár percet amíg a jégen van sokkal aktívabban is tudja tölteni. Ha többeknél gyorsabb, akkor is fel tudja vezetni a korongot, tudja tartani, aktívabban helyezkedhet. Játsszon energikusabban.
Jómagam - bár egyáltalán nem vagyok fitt vagy sportos - pár perc alatt ki tudom magam fárasztani avval, hogy állandóan próbálom fogni az emberemet; passzolási helyzetbe igyekszem kerülni; robbanás-szerűen kontra-támadok stb. Minden további nélkül el tudom magamat intézni cserekész-állapotba akár csak három perc alatt. Mivel az élsportolók az NHL-ben is ezt megtudják tenni, akkor te is kedves olvasóm képes vagy rá - hiszen a két véglet között helyezkedsz el.
Passzolás, nem passzolás
Probléma
Nem egyszer hallottam, hogy valaki azért akadt ki a másikra, mert az "nem volt képes passzolni soha" vagy "csak örökölni lehet tőle a korongot". Hát igen, passzolni kell ebben a játékban.
Általában nem akkor szoktak kiakadni a játékosok, amikor valaki egy az egy ellen támad és nem vár be egy csapattársat akinek lepasszolhatná, hanem olyankor amikor a csapattárs is részese a támadásnak és úgy gondolja, hogy jobb pozícióban van.
Leírás
A legtöbb gól úgy születik a játékban, hogy előkészítjük az akciót és összejátszva szerzünk pontokat. Játékosok gyakran várják a passzt egy olyan támadásban amiben részt vesznek, azaz kísérik a másikat. Főleg akkor nem értik a helyzetet ha a másik visszatartja a játékszert, elveszíti vagy addig-addig cselezget, hogy a többiek elunják magukat.
Megoldás
Fel a fejjel, van/a megoldás. Amikor többen támadunk, akkor passzoljuk le a korongot, amint kicsit is olyan helyzetben vagyunk, hogy cseleznünk kell vagy a csapattársunk előrébb van mint mi. Az egyéni cselsorozatot hagyjuk olyan esetekre, amikor nekünk kell bevinnünk a korongot a támadó harmadba vagy 1:1 támadunk.
Maradni, nem maradni
Probléma
Amikor valaki nem tartja a posztját és lehagyja a helyét - főleg ha kapus teszi - akkor nagyon ki tudnak akadni az olyan játékosok akik arra számítanak, hogy a társuk ott van, ahol jelezte.
Leírás
Ha valaki azt ígérte, hogy hátul marad akkor nagyon meglepő tud lenni amikor elsőnek rohan támadásba. Ilyenkor a csapat többi tagja nem számíthat arra a játékosra; nem tud vele együtt játszani.
Megoldás
Ha egyszer azt mondtuk, hogy jobb szélsők / bal védők / kapusok / fegyverhordozók vagyunk, akkor tartsuk is azt. Mindaddig míg nem beszéljük meg egyik társunkkal, hogy cseréljünk. Csapatjáték, megbeszélés kérdése.
Pontos, pontatlan
Probléma
Nagyon bosszantó tud lenni, amikor a csapattársunktól érkező passz a hátunk mögött csusszan el. Érezzük, hogy ezen múlt a lendületünk és gyakran az egész támadás. Pontos passz esetében tudtuk volna tartani a lendületünket és szép összjátékkal értékesíteni a helyzetet. De nem, egy passz elrontotta az egészet.
Leírás
Azok a játékosok, akik álló helyzetben várják és adják a passzokat gyakran úgy is passzolnak. Felnéznek, hogy hol is van a táruk és oda passzolják. Ez a hiba, nem oda kell.
Megoldás
Oda kell passzolni, ahol LESZ! Ha az akinek passzolni akarunk mozog, akkor számításba kell venni azt az irányt és sebességet amivel bír. Ez a nyissa a pontos passzoknak. Inkább mozgásban való passzolást gyakoroljuk játék előtt, mintsem az állóhelyzetben valót.
Megoldás
Igazi megoldás a kiakadás ellen nincs. Sem arra ha mi akadunk ki, sem arra ha ránk akadnak ki. Annyi közös bennük, hogy kerüljük el ha lehetséges. Mint minden társaságban, egy csapat nem tud együtt dolgozni ha belső ellentétekkel telítődött. Igyekezzünk együtt játszani, jól érezni magunkat. Amit lehet, a pályán hagyni és örülni a sportnak.
Ha meg végképp nem tudunk lenyugodni akkor lehet, hogy másik csapat után kell néznünk. Vannak olyan helyzetek, amiken egyszerűen nem tudunk segíteni, nem lehet ellenük tenni. Ilyen például ha valaki azért akad ki társaira, hogy lassabban, ügyetlenebbül korcsolyáznak nála. Nem tudnak ezen segíteni, a fennakadónak kell ilyenkor új csapat után néznie.
